Amikor nálunk fiatalabbakkal vagy csak tapasztalatlanabbakkal játszunk, és nagyon egyenlőtlenek az erőviszonyok, felmerülhet az ötlet, hogy a sikerélmény érdekében hagyjuk ellenfelünket nyerni. Az alábbiakban arról lesz szó, miért káros pedagógiailag ez a hozzáállás, és mit tehetünk helyette.

A gyermek is intelligens és előbb-utóbb megérzi, hogy lényegében hagytuk nyerni. Bár a mások érdekében való “útból félreállásnak” is lehetnek értékei, különösen több játékosnál, de ez a viselkedés egyben meg is fosztja a nyertest a valódi győzelem élményétől. Rájön, hogy nem képességei vagy a szerencse miatt nyert, hanem miattunk.

Ezzel nem csak  sikertől, de a valóság megtapasztalásától, a határainak feszegetésétől, a fejlődés lehetőségétől is megfosztottuk. Egyfajta “hazugságba” löktük, ahol nincsenek valódi határok és következmények, csak hamis megerősítések és egyfajta tétlenségre kárhoztató akolmeleg.

Nem véletlen, hogy sokaknak a “nyerni hagyás” egyfajta “csalásnak” minősül. Ugyanakkor az alaphelyzet megőrzése sem kielégítő megoldás, hiszen gyenge ellenfelet nem sikerélmény legyőzni, sokkal erősebb ellenfél ellen pedig semmi értelme kiállni.

Ha fair játékot akarunk játszani, akkor esélyegyenlőségre érdemes törekednünk. Nem véletlen, hogy tét nélküli amatőr fociban gyakran nem az eredeti barátságok, hanem tudás alapján kb. egyenlő erősségű csapatokra szokás szétosztani a játékosokat.

Ám két vagy kevés számú játékos esetén erre gyakran nincs lehetőség. Ekkor érdemes lehet az esélykiegyenlítésre törekedni. Esélykiegyenlítésnél az erősebb játékos akkora előnyt ad ellenfelének, amellyel kb. mindkettőjüknek kiegyenlítődik a játszma okozta kihívás és nyeréshez szükséges képességek aránya.

Egy jól beállított előnynek köszönhetően mindkét fél nyugodtan beleadhat apait-anyait a játékba, és kihasználhatja (sőt feszegetheti) teljesítőképessége határit. Így valódi sikerként könyvelheti el, ha nyert, és sokat tanulhat abból, hogy miért vesztett.

A megoldás hátránya, hogy így nem lehet eldönteni, melyikük a jobb, hiszen előnyadáshoz már előfeltételezte mindkét fél, hogy tudásbéli egyenlőtlenségek állnak fent köztük. Az esélykiegyenlítés tehát versenyszerű vetélkedéshez rossz, baráti játszmához és/vagy fejlesztéshez kiváló módszer.

Természetesen nem könnyű azonnal eltalálni a megfelelő mértékű előnyt, különösen, mivel a kezdő játékos általában gyorsan fejlődik. Az előnyadásra valójában érdemes inkább folyamatként semmint egyszeri dologként gondolni. Ez pedig ugyanolyan kompetencia, mint minden más: tanulható és fejleszthető.

A gyakorlati tanácsokhoz érdemes az előnyadás mintajátékához, a japán go játékhoz fordulni. Tippek-trükkök röviden:

• Ha tudjuk, hogy egyértelműen jobbak vagyunk, elsőre nyugodtan adjunk nagyobb előnyt, egyrészt, mert a kezdők rosszabbul viselik a kudarcot mint mi, másrészt, hogy könnyebb legyen az első játszma után finomhangolni.
• Adhatunk a gyengébb játékosnak több gondolkodási időt, több figurát, több erőforrást vagy több (rejtett) információt, stb.
• Erősebbként adhatunk tanácsokat, játszhatunk nyílt lapokkal.
• Sok játékban a kezdő játékosnak önmagában van egy kicsi előnye.

Ajánlott irodalom: Jesztl József és Lencse Máté Jól játszani (7 táblás játék) könyve, amely egyszerre jó szemléleti alapozó és kiválóan skálázható játékokat tartalmaz.

Hartyándi Mátyás
mentálhigiénés játékpedagógus