A társasjátékok az utóbbi évtizedekben hihetetlen “fejlődésen” mentek keresztül, izmos iparággá nőtték ki magukat és a velük kapcsolatos elméleteket-kutatásokat sem tartják már komolytalannak. Az alábbiakban néhány népszerű társasjátékokból kölcsönzött játékelemet, mechanikát vizsgálunk meg aszerint, hogy mennyire alkalmazhatóak az oktatásban.

A Boardgamegeek honlap, amely egy a különféle társasjátékokat rendszerező hatalmas adatbázis, tartalmazza valószínűleg a világ összes létező boardgame mechanikáját. A listához egy 2019-es cikkből indulok ki.

A legnépszerűbb mechanikának nem meglepő módon a kockadobás bizonyult, kis híján 2500 játékra volt jellemző. A kockadobás mindenképpen aktiválja a szerencsejátékos részünket, és ha gyakran, illetve önmagában, tisztán használjuk, ezt erősíti, ezért ilyen módon semmiképpen nem ajánlom – inkább már meglévő technikát, módszerek alkalmi megfűszerezésére, esetleg kockáztatni nagyon nem merő tanulók óvatos fellazítására.

A második legnépszerűbb mechanika a roll & move. A társasjátékok nagy részen ’89 előtt ilyen volt: valamilyen véletlengenerátorral (kocka, pörgettyű) kijött egy szám, és ennyit léphettünk előre a pályán. A társasjáték rajongók közmegvetésének tárgya annak köszönheti rossz hírnevét, hogy az előítélet szerint nem kell hozzá gondolkodás, egyszerűen csak döntés nélkül végre kell hajtanunk egy véletlenszerű cselekedetet. Egy boardgamegeek számára ez maga a sötét középkor.

A helyzet azért ennél sokkal árnyaltabb: bár tényleg ez is a szerencsejátékos részünket mozgatja, de a mechanikába beilleszthetünk döntési pontokat, ha a játékos nem csak egyirányba léphet, a “lépéspontjait” megoszthatja különböző célok között, esetleg kölcsönösen vonzó célok közül az egyikhez kicsit, a másikhoz nagyon érdemes dobni.

A harmadik legelterjedtebb mechanika a kártyajátékok egyik legismertebb tulajdonsága, a kézben lévő kártyák kombinálása (hand management). Ehhez kapcsolódik a negyedik is, a készletgyűjtés (set collection). Ha a tanuló a különféle jutalmakat (kártyákat) nem csak gyűjtögetheti, hanem extra hatásokért kombinálhatja is, az nem csak a gyűjtőszenvedélyűeket és maximalistákat, hanem a problémamegoldó típusokat is aktiválhatja. És mi van, ha egy kiváltságnak nem csak egyféle feltétele van. Például nem csak az mentesül a témazáró alól, akinek mindhárom röpdolgozata ötöst lett, de azok is kaphatnak ajánlott jegyet, akik legalább jó röpdolgozatokkal bírnak és mellette “jól viselkedtem az órán” kártyákkal is bírnak? 🙂

Az ötödik legelterjedtebb mechanika a különböző különleges képességek (variable player powers), azaz olyan lehetőségek, amelyekre csak egy (csoport) diák képes. Ide tartoznak az olyan tantermi ötletek, ahol év elején mindenki választhat magának egy spéci képességet, pl. passzolhat egy felelelet, plusz egy hetet kap határidőnek, vagy egy kis segítséget kérhet a tanártól dolgozatírásánál, mintha ha Legyen Ön is milliomos segítő lehetőségei szét lennének szórva az osztályban. Egyesek ezt hívják a játékokból vett zsargon alapján kasztosodásnak.

Tanulságos az is, hogy a cikk szerint az egyik legkevésbé népszerű mechanika az éneklés: és valóban, ez egy rendkívül megosztó dolog, az emberek többsége nem szeret mások előtt énekelni.

Hartyándi Mátyás
mentálhigiénés játékpedagógus