A játékelméletet (aminek nem sok köze van a játékok tudományához) sokan elvont matematikai-döntéselméleti diszciplínának tartják (ha egyáltalán ismerik), noha alapvető társadalmi-pszichológiai igazságokat is megfogalmaz és bizonyítja, hogy egy csomó morális elv nem pusztán üres “papolás”, hanem a valóság leképezése.

Talán többen is ismerik a játékelmélet leghíresebb típusát, a fogolydilemmát, amely során olyan feltételek mellett kell döntenie a két résztvevőnek aközött, hogy beköpik-e egymást vagy falaznak, hogy személyes érdekükben álljon feldobniuk egymást.

Hogyan lehetséges akkor, hogy az első világháború árkainak poklában az ellenséges francia és német katonák a vezetőik szigorú tiltása ellenére mégis képesek voltak Karácsonykor közösen, békében ünnepelni? Hogy lehetséges ilyen ellenséges helyzetben ilyen fokú bizalom?

Erre keresi a választ Nicky Case interaktív honlapja, amely a bizalom fejlődésének témájára felhúzva mutatja be a játékelmélet alapjait. Rojko Veréna és blukacs94 fordításának köszönhetően a körülbelül 30 perces foglalkozás magyar nyelven is elérhető – én évek óta használom a tanóráimon és mindenkinek javaslom, hogy szabadidejében próbálja ki.

A játék során megérthetjük, hogy bizonyos ridegebb feltételek mellett miért a Másoló stratégia tűnik az egyik legbiztosabbnak. Én ezt általában arra futtatom ki, hogy beszélgessünk a reciprocitás (kölcsönösség) ősi elvéről, és a belőlük származtatott aranyszabályról és ezüstszabályról.

Ehhez kapcsolódóan íme három idézet három nagy világvallás meghatározó alakjától:

1. 1. „És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük.” (Jézus)
   2. „Ne bánts másokat olyasmivel, ami téged is bántana.” (Buddha)
   3. „Tégy úgy másokkal, amint ők tesznek veled.” (Konfuciusz)

Hartyándi Mátyás
mentálhigiénés játékpedagógus