Az Octalysis “jóságos” és “alávaló” hajtóerői után térjünk ki a két legszélső, a nyolcszög bal- és jobboldalán elhelyezkedő motivátorra, a birtoklásra és a társas befolyásra.

1. Birtoklásvágy

Nem egészen eldöntött, hogy a birtoklás vágya egyidős-e az emberiséggel vagy csak civilizációs hatás eredménye-e, az viszont bizonyos, hogy mindannyiunk életét meghatározza. A magántulajdonra való igény és ezek társas összehasonlítása nagyon erős hajtóerő  gondoljunk csak az egymás rajztémáját “kölcsönvevő”/”ellopó” gyerekek civakodására arról, hogy ki mit is rajzolhat!

De a birtoklás nem csak kézzelfogható dolgokra (vagyontárgyak, pénz) terjedhet ki, hanem ide sorolható sok dolog a virtuális javaktól kezdve a privilégiumokon és számosítható értékeken (nézettség, követőszám, kedvelés) át egészen a testreszabhatóság (profilkép, avatár) lehetőségéig.

Pedagógiai szempontból érdemes megfontolni az alkalmazásukat, hiszen itt is külsődleges motivátorokkal van dolgunk. A jutalom csoki jó ötlet, de nem feltétlen az egészséges táplálkozásra nevel, a matricák és kitüntetések pedig a gyűjtőszenvedélyt erősíthetik. Ugyanakkor ide sorolható a személy tárgyak védelme is: kevés olyan gyerek szeret iskolába járni, akinek rendszeresen széttúrták-eldugták-ellopták a tolltartóját.

A birtoklásvágy egy érdekes vonatkozása, hogy jobban magunkénak érezzük azokat a dolgokat, amelyekkel rendszeresen foglalkozhatunk, és ezt kiaknázhatjuk. Az emberek különösen magukénak érzik azokat a dolgokat, amelyeket maguk hoznak létre a “semmiből”. Az olyan iskolai projektek tehát, ahol a tanulók maguk alkotnak meg egy dolgot, amelyet utána rendszeresen nevelhetnek-fejleszthetnek, hosszútávon is képesek kiaknázni a hajtóerő potenciálját.

2. Társas befolyás

A valóság egy rendkívül komplex dolog, amelynek értelmezéséhez rendszeresen leegyszerűsítő elveket, heurisztikákat alkalmazunk. Gyakran fordulunk például környezetünkhöz megerősítésül. Gondoljunk csak a bámészkodó-hatásra, amely akkor alakul ki, ha egy bizonytalan helyzetben több embert között oszlik meg a felelősség, és a csoportkohézió határozza meg a dinamikát.

Mindannyiunkra jellemző valamilyen mértékben a csoporthoz tartozás (kapcsolódás) és a csoportból kitűnés (megkülönböztetettség) vágya. Kamaszok (és felnőttek) gyakran ötvözik a kettőt valamilyen formában. A bizonyos szubkultúra divatja által öltözködők például különböznek a többségtől, egyben beillenek a saját közösségükbe.

Belsődleges hajtóerővel van tehát dolgunk és a szociális médiából sok formáját ismerhetjük: egyfelől ott a folyamatos menőzés, láttatás és bizonygatás jelensége, ami mellett jól megfér a szociális interakció minimuma, a pókolás (poke), és az amiatt való izgalom, hogy vajon visszajelöl-e az illető.

Pedagógiai szempontból ide sorolhatóak látszólag ellentétes dolgok is: versengésre (itt: kiemelkedésre) és kooperációra (itt: elfogadottságra) lehetőséget adó tevékenységek. Gyakran használ formái: diákok közötti mentoráció (mentor-mentorált szerepek), hálakultúra kialakítása (megköszönés és ajándékozás), összefogó versengést igénylő feladatok.

Hartyándi Mátyás
mentálhigiénés játékpedagógus