A legtöbb társasjátéknál már a játszás előtt asztalra kerül minden figura, kártya és kellék, amely a játék során felmerülhet, ha pedig egy előrehaladást jelző játéktábla is része a játékmenetnek, az elejétől kezdve nézhetjük, mi vár ránk. Hasonló módon számos számítógépes játék előre megmutatja nekünk az új szint kihívásait, hogy felkészülhessünk rá. A tanórákon viszont már az is jó eset, ha a diákok az aznapi témát megtudják előre, hát még az óra menetét!

Az átlagember a gyakorló pedagógussal ellentétben általában nincs tisztában azzal az egyszerű jelenséggel, hogy attól, hogy valamit elmondott:

• még nem biztos, hogy a másik hallotta;
• ha hallotta is, még nem biztos, hogy felfogta;
• ha felfogta is, még nem biztos, hogy megjegyezte.

Elvárjuk, hogy a diákok minden percben, rendezett módon jelen legyenek a tanórákon, sőt, jobb iskolákban még azt is, hogy proaktívak legyenek, de kevés támogatást adunk nekik ahhoz, hogy követni tudják a foglalkozás menetét. Pedig ha tényleg van óravázlatunk, egy perc erőfeszítéssel ennek lényegét a tanulókkal is megoszthatjuk!

Tanulóim anonim visszajelzései szerint az egyik legjobb tulajdonságom, hogy óra elején felírom a táblára jól olvasható módon az óra menetét. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni, egyszerű vázlatpontokról van szó. Még azt sem mondhatom, hogy azért van szükség erre, mert az óráim olyan változatosak lennének – egy elég egyszerűen megjegyezhető struktúrát használok, mégis nagyon fontos a menetrend megléte egy csomó diákomnak.

A “meglepetés” ugyanis iskolai környezetben ritkán jár pozitív asszociációkkal. Hirtelen röpdolgozatok, váratlan számonkérések, kínos feladatok kapcsolódnak hozzá, sok diákban szorongást keltve.

A menetrend pontjaihoz természetesen nem kell végletekig ragaszkodni, nem ez a funkciójuk. Számos alkalommal szembesülünk azzal, hogy az eredeti elképzeléseink nem működnek, a diákok fásultak vagy nyugtalanok, sokan hiányoznak, stb., és emiatt rögtönözni kényszerülünk.

A menetrend lényegét én két pontban látom:

• Az első egy praktikus funkció. A tábla információt közvetít, a diák látja előre, hogy mi lesz az órán, és ha elkalandozna a figyelme, könnyebben visszatalál.
• A második egy affektív funkció, és szerintem ez a fontosabb. Ha óráról-órára azt látja a diák, hogy a tanár megosztja fele a menetrendet, az többféle dolgot is sugallhat a számára. Egyrészt azt, hogy a tanár felkészült. Másrészt azt, hogy az óra menete kiszámítható és ez rendkívül megnyugtatóan hat, enyhíti a bizonytalanságból fakadó szorongást. Harmadrészt talán azt is, hogy a tanár emberként, egyenlő félként kezeli. Mindhárom fokozza a tanár-diák kapcsolat bizalmi szintjét.

Azt hiszem, hogy talán éppen azért vesznek részt olyan aktívan a különféle játékos, reflektorfénybe állást vagy megnyílást igénylő feladataimban a diákok, mert tudják, hogy megbízhatnak bennem, nincs mitől tartaniuk.

Összességében egy kb. 1 perces tanári feladatról van szó, amely a visszajelzések szerint jelentősen hozzájárul az óra sikerességéhez és a diákok elégedettségi szintjéhez.

A saját menetrend sablonom általában valahogy így néz ki:

1. [Aktuális témára hangoló, lehetőleg játékos feladat]
2. Mizújs?
3. A diákok rövid előadásai
4. Bevezetés
5. [Részfeladatok]
6. [Az óra 25-30 perce körül egy rövid, mozgósabb vagy interaktívabb feladat]
7. [Részfeladatok]
8. Egyebek

Hartyándi Mátyás
mentálhigiénés játékpedagógus