Egy csapat diák áll a terem közepén mozdulatlanul. Egyikükön köpeny – ő a későbbi Szent Márton. Egy társa próbálja kézzel elforgatni arcát – ő az undort képviseli –, egy lábait tartja fogva – ő a félelem –, a harmadik hátulról lökné meg – őt „túlbuzgóságnak” nevezik el. Velük szemben egy negyedik fiú, a földön fekszik, koldust alakít. Azon dolgozunk, hogy feltárjuk, milyen érzések kavaroghattak a fiatal katona fejében, mielőtt úgy döntött, megosztja fél köpönyegét a rászorulóval. De ugyanígy ábrázolhatnánk egy a műanyagpalackot éppen eldobni készülő fiatal fejében átfutó „agymanókat”, vagy különféle kémiai vegyjelek reakcióit egymással.

A szobor(csoport) vagy állókép (Image Theater / Freeze Frames) a szerepjáték-pedagógia majdnem legegyszerűbb technikája. A tanár nem, csak a diákok vannak szerepben. Ám nem kell feltétlen aktívan cselekedniük-beszélniük, elég egy-egy jelenetet vagy gesztust mozdulatba önteniük és kimerevíteniük, akárha meg lennénk fagyva. Segítségével vizuálisan, sőt, tapintható módon ábrázolhatunk nem csak személyközi helyzeteket, de absztrakt fogalmakat, ambivalens viszonyokat, rejtett erőket, stb.

A szobortechnikák alkalmazásában az a felpezsdítő, hogy a diákoknak végre nem a hagyományos iskolai szerveiket (szemek, fülek, szájak, ujjak) kell használniuk egy feladat megoldásához, hanem arcukat vagy (egész) testüket. Jó koncentrációjavító feladat is egyben egy pózban maradni mozdulatlanul rövidebb ideig.

Tippek kezdéshez

1. Adjunk minél általánosabb instrukciókat, ne akarjuk mi beállítani a szereplőket.
2. Ha időnk engedi, érdemes megadni a lehetőséget a javításra/módosításra, ha valaki kéri.
3. Ha gondoljuk, a szobrokat megkérdezhetjük arról, mit éreznek, de akár be is mozgathatjuk, meg is eleveníthetjük őket.

Hartyándi Mátyás
mentálhigiénés játékpedagógus

_{Kiemelt kép: Jordy Meow képe a Pixabay -en.}