Sokak a játékról azonnal a szerencsejátékokra és a fiatalok megszállottságig is fokozódó indulatrohamaira gondolnak – ezeket az ösztönöket aknázzák ki ugyanis bizonyos aljas beállítódásúnak (black hat) tekintett játékok és játékosított tevékenységek. Az oktalízis elméletében ugyanakkor szerepelnek “pozitívnak” tekintett hajtóerők is, az alábbiakban pedig ezekről lesz szó.

1. Legendás célok és értelem

Amikor azt érezzük, hogy a tevékenységünknek önmagán túlmutató célja (is) van, ez a motivátor kapcsol be bennünk. Akik jobbító szándékkal tevékenykednek vagy csak fontos számukra, hogy tetteiknek mások számára is hasznos legyenek, mind ide sorolhatóak. Ide tartoznak még azok az esetek is, amikor ugyan semmiféle “hívást” nem érzünk, de a feladat több önmagánál, nem pusztán az elvégzése, letudása a cél.

Ide sorolható az összes hősi küldetéssel, kerettörténettel, sőt narratívával dolgozó módszer, ugyanakkor számos elitizmussal, kiválasztottsággal vádolható is.

2. Fejlődés és teljesítmény

Minden módszer, amely az egyén siker-, teljesítmény- vagy fejlődési igényére alapozza a kívánt viselkedést. Ide tartozik a klasszikus játékosítás három módszere, a pontgyűjtés, a ranglisták és a kitüntetések vagy medálok (badge) adása is. De ide sorolhatóak a feladatlisták, az előrehaladást / hátralévő utat %-ban van pontban jelző információs sávok és a különféle kihívásformákat, pl. főellenfeleket (boss fight) használó módszerek.

A hajtóerő extrinzikus motivátornak minősül, kívülről biztosítja az érdekeltségünket a tevékenységben, amelyet hosszútávon hajlamosak leszünk nem önmagáért, hanem extra jutalmakért végezni, ezért az alkalmazása erősen vitatott.

3. Empowerment

Nehezen lefordítható kifejezés, a “kreativitás és visszajelzés adása” magyarítás némileg félrevezető, mert a leggyakoribb formákra, és nem a lényegre koncentrál. Más szövegkörnyezetben gyakran “bátorításnak”, “hatalommal felruházásnak” vagy felhatalmazásnak” is hívják. Lényege kettős: a résztvevő kontrollt és egyben azonnali visszajelzést, pozitív megerősítést is kap.

A Facebook például sok szempontból alapoz erre a hajtóerőnkre. Bármit bármikor megoszthatunk, sokféle opció közül válogathatunk, tetteinket pedig másik lájkolással jutalmazhatják, amelyek megerősítik viselkedésünket. Ide sorolható minden más módszer is, ahol elemekből alkothatunk újat, kombózhatunk, vagy mi tölthetünk / találhatunk ki tartalmat az “üres helyre”.

Az empowerment elvileg intrinzikus, azaz belső indíttatású motivátornak minősült. Az ilyen tevékenységeket önmagukért végezzük és állandó, soha nem gyengülő indíttatást biztosítanak – emiatt sokan “örökzöld” módszernek is nevezik. Némileg árnyalja a képet az, ha belegondolunk, a szociális média kis piros jelzései, felvillanásai is ilyenek.

Összességében azt láthatjuk, hogy a sokak által “pozitívnak” tekintett hajtóerők felhasználása valójában sokféle lehet, hatásuk néhány esetben még károsnak is tekinthető. Motiváció esetén érdemes árnyaltabb képet alkotnunk annál, minthogy vannak “jó” és “rossz” játékosítási módszerek – a szándék és a hatás vizsgálata nem kikerülhető.

Hartyándi Mátyás
mentálhigiénés játékpedagógus