Amint belépek a tanterembe, elhal a sustorgás. Jól tudják az egybegyűltek, hogy nagy nap a mai, és nem hagyhatják cserben egymást. Múlt óra vége óta tudják, hogy Kínát megtámadták a keleti hun (xiongnu) törzsek, és ha nem tudja minden tábornok külön-külön megvédeni a határait a következő röpdolgozatban, akkor a barbárok rést ütnek a kínai nagy falon és feldúlhatják a belső tartományokat – akár még a fővárosig is eljuthatnak!

Ha a tanórai tanulási folyamat élményszerűbbé, motiváltabbá alakítása érdekében a játékpedagógiához fordulunk, az egyik hosszú távra alkalmas választási lehetőségünk, hogy a tanórai feladatokat („kihívásokat”), foglalkozások („kalandok”) egy összefüggő kerettörténetre fűzzük fel. Így nem pusztán órákon veszünk részt, de órai tevékenységünkkel egy történetet is alakíthatunk. Kerettörténettel tehát külső célt, egyfajta (fiktív, de) nemes, vagy izgalmas ügyet adhatunk a tanulóknak, ami külső motivációt adhat.

Ennek legegyszerűbb formája esetén az egyszerű történet csak mintegy extra díszként lebeg a feladatok felett, és nincs szoros kapcsolat a teendők és a történet között. Például a történetünk szólhat egy lázadó hősről, aki 3.5+ átlagú matekdolgozat esetén sikerrel szabadíthatja fel a rabszolgákat. Ezt akár vizuálisan is ábrázolhatjuk egy (digitális) táblán. Ilyen kerettörténetet nagyon egyszerű csinálni, de idegensége miatt nem is bír akkora motiválóerővel.

Ha szeretnénk, hogy a kerettörténet és a feladatok még organikusabban szövődjenek össze és ezáltal még erősebb motivációt biztosítsanak, máris a komplex szerepjáték területére tévedtünk. Egy ilyen „játék” bevezetéséhez általában négy szempontot kell tisztáznunk magunkkal és diákjainkkal is.

1. Világ: Hol játszódik a történet?
2. Szerepek: A diákok milyen szerepben vesznek részt a történet alakításában?
3. Küldetés: Mi a diákok feladata, célja?
4. Szabályok: Milyen módon, milyen keretek között tudják elérni céljukat?

Ha pedig nagyon lelkesek vagyunk, megismerkedhetünk a kerettörténet egyik legkidolgozottabb formájával, a skót kerettörténet vagy storyline-módszerrel.

Tippek kezdéshez

1. Mielőtt nekikezdenénk, döntsük el, mik azok a témakörök, témák, amelyeket ugyan nem feltétlen mondunk ki, de didaktikailag fontosak a számunkra. Minden döntésünket ebből vezessük le.
2. Érdemes olyan kerettörténetet választanunk, amely érdekli diákjainkat, pl. kapcsolódik film- vagy könyvélményeikhez. Akár ők is eldönthetik az alapokat. Ha szeretik, játszhatunk például a Harry Potter világában egy magyar varázslóiskolában, de akár magukkal a Harry Potter szereplőivel is.
3. Ne bonyolítsuk túl a dolgot és hagyjunk magunknak lehetőséget a dolgok alakítására.
4. Ha egy feladatot sehogy sem tudunk beilleszteni a kerettörténetbe, még mindig fordulhatunk a Monty Python Gyalog-galopp című filmjében szereplő, értelmetlennek tűnő találós kérdésekhez („Mennyi egy töketlen fecske maximális repülési sebessége?”)

Akit érdekel a módszer, érdemes csatlakoznia az alábbi magyar Facebook csoporthoz: Storyline és Edularp, avagy Kerettörténet és Élő szerepjáték az oktatásban

Hartyándi Mátyás
mentálhigiénés játékpedagógus