Nem irigylem Ardzsúnát: borzalmasan nehéz a helyzete, még akkor is, ha Krisna épp most fedte fel kilétét. Igazából borsódzik a hátam. Ha rám nézne, ha engem mardosna így a lelkifurdalás, nem tudom hogyan állnék meg előtte. Szegény, szegény Ardzsúna, a kiválasztott…

Miután az ázsiai és európai gyakorlatra közel azonos számban szavaztunk, Mátyás indiai témájú játékkal hozakodott elő. És egyszer csak ott voltunk a sztori közepében, azok is, akik csak a seregek tagjaiként szemléltük Ardzsúna vívódását.  És ez csak egy volt azok közül a gyakorlatok közül, amelyeket végigélve, saját tapasztalatok nyomán beszéltük meg az egyes játékok pedagógiai céljait, előnyeit, hátrányait, alkalmazását.

Számomra élmény volt, ahogyan a játékokról, és ahogyan (néha el-elkalandozva) “a szakmáról” beszéltünk. És bár a bevezető alapján nagyon “vadnak” tűnhetnek a történések, a képző két lábbal a földön járt. Végig azt vzsgáltuk, melyek azok a játékok, gyakorlatok, tapasztalatok, amelyek kis lépésben, kezdő csoportok és a témában gyakorlatlan pedagógusok számára, hagyományos iskolai környezetben kivitelezhetők, mi működhet és hogyan, melyek azok a kis lépések, amelyeken érdemes elindulni.

A kerettörténet rész után már alig vártam, hogy újra megnézzük a modulokat, mit lehetne még finomítani, hogyan lehetne az itt épülő közös tudást még jobban belevinni az egyes történetekbe. Ez lett a smart célom is: a 10. modulon az értékelést újragondolni.

Kíváncsian várom a webináriumot is: ki mihez kezdett a képzésen elhangzottakkal.

És persze, a legfontosabb, ahogy Kriszti is megfogalmazta: túl azon, hogy ez már a sokadik tanév, alig várom, hogy a tanultakat kipróbáljam.

Köszönöm a képzőnknek, Hartyándi Mátyásnak, és társaimnak, akiken keresztül ismét gazdagodtam!

A képzéseket Budapesten, 2019. augusztus 24-én és 2019. augusztus 31-én szombaton tartotta a Kutató Tanárok Országos Szövetsége, majd 2019. szeptember 28-án még egy csoport indult.