Az iskolai intézmények egyik fő feladata kielégíteni a társadalom tanulással kapcsolatos igényeit. Ezek összekapcsolásának egyik legsikeresebb formája az aktív tanulás. Dorothy Heathcote, a drámapedagógia nagy alakja 4 lehetséges utat fogalmazott meg.

I. Dráma az ember felfedezéséhez

A drámapedagógia, azon belül is a Heathcote nevéhez is fűződő tanítási dráma hazánkban is közismert és elterjedt módszer. A sokféle külsőségtől eltekintve szerző az alábbiakat tartja a kulcsfontosságú tényezőknek:

• társas kollaboráción alapul
• drámai elemet tartalmaz (itt és most történik a felfedezés, a résztvevő aktivitásával)
• a szociopolitika legalább egy szintjét (egyének pszichológiája, közösségek antopológiája, a hatalom politikája) érinti a tevékenység
• viselkedésváltozással jár
• az eseményeknek fókusza kell legyen (pl. konstruktív feszültség bevezetésével)

II. Szakértő köntöse

A szakértői játék vagy dráma, és az ez alapjául szolgáló technika, a szakértő köntöse (Mantle of the Expert) lényegében az előző modell konkrét feladatkörökre alkalmazása. A diákoknak szakértőként kell megoldaniuk egy megbízó igényeit. A tanár egy középkori céh vezetőjének szerepéhez hasonlóan felügyeli a diákok egyéni munkáját – szerepbe bújva célt ad és fegyelmez, a szerepéből kibújva pedig biztat és támogat.

III. Gördülő szerep

Ennek keretében a vezetőszerep tanárról-tanárra vándorol, “gördül” a tantárgyak között (Rolling Role). Hasonló ez ahhoz a módszerhez, amelyben többféle csoport vagy tanóra osztozik egy közös kerettörténetben.

IV. Megbízásos modell

Heathcote idealisztikus elképzelése szerint a megbízásos modell esetén a közösség maga nyújt egy megbízást az iskola mint intézmény felé, amelyet tanulók és tanárok együtt igyekeznek nyilvánosan és transzparens módon megvalósítani.

Források:

• 4 models for teaching learning
• “A legtöbb gyerek nem tudja, hogy mire képes…”
• Az aktív tanulás módszerei

Hartyándi Mátyás
mentálhigiénés játékpedagógus