Miért játsszanak az emberek számítógépes játékokkal a folyamatos kudarc és “meghalás” ellenére is? Mi az ennyire izgalmas a játékokban? Egy 2016-os dán játékosítási workshopon erre kerestük a választ.

A Super Meat Boy (2010) sokkalta véresebb a Super Marionál, mégis sokakat lebilincselt

A workshop résztvevőivel a következőket állapítottuk meg.

A játékos:

• AKTÍV
• A játék által biztosított CÉLja van, amely
  • Világos
  • Értelmes, jelentéssel teli
  • Kihívást jelent, ám megvalósítható
• DÖNTHET
  • Mit csinál?
  • Hogyan próbálja megcsinálni?
• VISSZAJELZÉSt kap a játéktól
  • Azonnal látja a tettei hatását
  • Újrapróbálkozhat a sikerességig
  • Előrehaladása látható és a játék által elismert, jutalmazott
• TÁRSAS lény
  • Szerepet vehet fel
  • Kooperálhat és rivalizálhat más játékosokkal

Mit üzen ez számunkra, oktatásban dolgozóknak? Induljunk ki egy egyszerű megfeleltetésből:

• Játékos ~ Tanuló
• Játék ~ Tanár

Ekkor a következőre ideálállapot elérése lehet érdemes törekednünk.

A tanuló

• AKTÍV
• A tanár által biztosított CÉLja van, amely
  • Világos
  • Értelmes, jelentéssel teli
  • Kihívást jelent, ám megvalósítható
• DÖNTHET
  • Mit csinál?
  • Hogyan próbálja megcsinálni?
• VISSZAJELZÉSt kap a tanártól
  • Azonnal látja a tettei hatását
  • Újrapróbálkozhat a sikerességig
  • Előrehaladása látható és a tanár által elismert, jutalmazott
• TÁRSAS lény
  • Szerepet vehet fel
  • Kooperálhat és rivalizálhat más tanulókkal

Hartyándi Mátyás
mentálhigiénés játékpedagógus