1. Véletlen választás

Valószínűleg ez kartonlapok leginkább közismert, szinte triviális felhasználása, de valamilyen oknál fogva néha pont az ilyen pofonegyszerű megoldások vesznek el.

Hogyan csináljuk?

A tanév elején minden tanuló nevét egy-egy kartonlapra írjuk. (Trükk: én minden osztályban más-más színt használok a gyors felismeréshez.) Ezeket a lapokat aztán a gyors válaszkéréshez használom, többféleképpen.

Amikor a terembe lépek, és látom, hogy ki hiányzik, gyorsan veszem a távollévők nevét a kupacból. Aztán megkeverem a fennmaradó kártyákat, és(például ismétlő, bemelegítő) villámkérdéseket feltéve kezdem kihúzni őket. Ha a gyerekek neve véletlenszerűen jelenik meg, akkor az azt mutatja, hogy nem pikkelek senkire. A módszerrel azt is üzenem, hogy mindenki felelős a tanultak felidézéséért.

Amikor csoportmunkát végezünk, akkor is a kártyákkal járkálok. A gyerekek tudják, hogy ha véletlenszerűen húzok egy kártyát, és az a személy külön feladatot kap – és cserébe kap egy pirospontot / bónuszt / bármilyen más, bevett és gyűjthető jutalmat. Számomra ez nem megvesztegetés, hanem az elkötelezettség elismerése és megtartása!

2. (Tényleg) véletlenszerű csoportalkotás

Nem véletlen csoportalkotáskor is lehet hasznos, ha előre megírt névkártyák vannak a kezünk ügyében, de a véletlenszerű csoportalkotásnál is jól jönnek. Tapasztalataim szerint a tanulók jobban elfogadják az így alkotott csoportok „véletlenszerűségét”, mintha más módszerrel történne a csoportalkotás.

Hogyan csináljuk?

A,módszer a pasziánsz játékot utánozza. Tegyünk látható helyre (táblára, falra ragasztva, vagy például az asztalon dokumentumkamerát használva és kivetítve, esetleg digitális „kartonokkal” dolgozva és ezeket húzva) annyi kártyát a megkevert csomagból, amennyi csoportot szeretnénk, majd a lapokat sorban rakosgassuk egy-egy oszlopba addig, amíg a kártyák elfogynak és a csoportok ki nem alakulnak. Bármilyen őrültnek hangzik, az osztályomban a gyerekek sohasem vitatkoztak a csoportok felosztásával, amikor így dolgoztunk, és sokkal jobban elfogadták a véletlenszerű csoportbeosztást, mint más módszerek esetén.   

3. Kártyacsere

Ez egy egyszerű módszer az ismétlésre vagy az összegzésre.

Hogyan csináljuk?

Kérjük meg a tanulókat, hogy írják fel a nevüket és egy, a tantárgy tartalmához kapcsolódó kérdést a kártya elülső oldalára. A kérdés kapcsolódhat az aktuális tananyag egy részéhez, a tankönyvi leckéhez, az előző órai házi feladathoz vagy az előző órai témához. Ezután kérjük meg a tanulókat, hogy cseréljenek kártyákat egy társukkal. Most mindenki válaszoljon a kártya hátulján található kérdésre. A tevékenység céljától függően adható meg az időkeret: lehet hosszabb, ha részletes, elmélyült választ vagy kutatási tervet várunk, és lehet kvízszerű rövid válasz is. A tanulók használhatnak segédeszközöket vagy dolgozhatnak fejből. Az idő lejártával kérje meg a tanulókat, hogy adják vissza a kártyát az eredeti tulajdonosnak, hogy ő átnézhesse a választ. Innentől indíthat osztály szintű beszélgetést, megkérdezheti a tanulókat az általuk feltett kérdések típusairól, vagy felmérheti, hány kérdés maradt megválaszolatlanul, vagy megismételheti egy másik partnerrel a cserét és a tanulók összehasonlíthatják a kapott válaszokat: rengeteg lehetőség van a tevékenység folytatására vagy lezárására.

4. Kérdés-válasz párkereső vagy csoportépítő

Ez lehet felvezető, bevezető játék (például csoportalkotáshoz) és alkalmas ismétlésre vagy előzetes tudás felmérésére is.

Hogyan csináljuk?

Óra előtt írjunk fel egy-egy kérdést az osztály tanulói kártyáinak a felére. Ezután külön kártyákra írja fel az egyes kérdésekre adott válaszokat. Sokkal könnyebb, ha két különböző színű kártyát használunk: az egyiket a kérdésekre, a másikat a válaszokra. Amint a tanulók megérkeznek az osztályba, adjunk minden tanulónak egy kérdés vagy egy válasz kártyát. Magyarázzuk el a tevékenység célját, és adjuk meg az időkereteket. A feladat, hogy a kérdés és válasz párok megtalálják egymást. Végül beszéljük meg az osztállyal a tapasztalatokat.

A tevékenységet úgy is használhatjuk, hogy egy-egy kérdés helyett egy-egy objektum, jelenség vagy fogalmi kategória (halmaz) szerepel, és ennek a tulajdonságait vagy részhalmazait kell megkeresni, és ennek alapján csoportokat alkotni. Változata lehet, hogy nem kártyát kap, hanem post-itot, és azt akár magára is tűzheti, így megkönnyítve a keresést.

Úgy is használható a feladat, hogy egy-egy tanulói csoport kapja meg az összes kérdés- és válaszkártya egy-egy példányát, és végzi el a párosítást.

5. Tanszékek

Ismétlésre, rendszerezésre, összegzésre alkalmas, gyors tevékenység.

Hogyan csináljuk?

Kérjük meg a tanulók egy-egy csoportját, hogy hozzon létre egy „tanszéket” kártyák segítségével úgy, hogy a kártyákon a témakör kapcsolódó fogalmai vagy kulcsfogalmai szerepelnek. Lehetőleg legyen minden tanszékből kettő-kettő. Adjunk ehhez a csoportoknak megfelelő számú (például 10-10) kártyát. Ezután kérje meg a csoportokat, hogy cseréljenek kártyákat egy másik csoporttal, majd hasonlítsák össze a kártyacsomagokat. Vitassák meg, melyik fogalom miért fontos, és tegyenek fel kérdéseket az eltérésekkel kapcsolatban. Érdekes látni, hogy a tanulók mit gondolnak fontosnak, (néha szemben azzal, amit tanárként annak gondolunk).

6. Menetjegyek – nemcsak kartonból

A módszer a tanóra végi gyors visszajelzéseket segíti. Könnyen hagyománnyá alakítható, és így rendszeres visszajelzéssel szolgálhat.

Hogyan csináljuk?

Mindenki kap egy-egy üres kártyát. Ezt már a terembe belépve felveheti vagy óra elején kiosztható, így biztosan nem vesz el időt az értékes tanóra végi másodpercekből. Az óra végén vetítsünk ki, mondjunk el vagy írjunk fel a táblára egy egyszerű kérdést. A választ mindenki az üres lapra írja, és kifelé menet a tanári asztalra teszi: ezzel jegyet váltott a következő órára.

Ezeket akkor sem osztályozom (legfeljebb plusz jutalmat adok érte), ha a záró kérdés a tananyagra vonatkozik vagy valamilyen konkrét ismeretre kérdez rá. A következő óra elején érdemes legalább egy-két mondat erejéig visszatérni ezekre a válaszokra, esetleg a lapokat is bevinni,

7. Csekkírás

Az elköteleződés vagy az elégedettség kifejezésére szolgáló gyors visszajelző feladat.

Hogyan csináljuk?

Mindenki kap egy-egy üres kártyát. Ezt már a terembe belépve felveheti vagy óra elején kiosztható, lásd az előbb. Az óra végén mindenki egy számot ír rá. Megegyezhetünk értékhatárokban is. A szám vagy azt fejezi ki, mennyi munkát vagy időt fektetne bele egy terv megvalósításába vagy a feladat végzésébe vagy a gyakorlásba, vagy hogy mennyire fontos számára az ügy, amiről beszéltünk. De kifejezhet elégedettséget is.

A kapott eredményekre érdemes következő óra elején röviden reflektálni.

Források és inspiráció:

https://www.linkedin.com/pulse/3-ways-you-can-use-index-cards-flip-your-class-barbi-honeycutt-ph-d-

https://poorvucenter.yale.edu/UsingNotecards

Kiemelt kép: Image par Alexas_Fotos de Pixabay